A vallásos felfogás szerint úgy különböztetjük meg gondolatainkat, tetteinket, hogy jó vagy rossz, helyes vagy helytelen-e. Míg a többi rendszer azt mondja, jó vagy, ha ezt teszed, azt pedig nem, a jóga a logika és az egészséges megkülönböztetőképesség fejlesztésére bátorít, ahol a közvetlen tapasztalat a legfontosabb vezető.
Mit kezd a jóga a jósággal?
A jógában nem gondolkodunk abszolút jóságban, de minden gondolatot és tettet a motivációjával együtt vizsgálunk. Így a tanuló fel tudja mérni saját fejlődését.
A jóga olyan rendszerezett tudomány, amely nem várja el senkitől, hogy feltétel nélkül higgyen valakiben, vagy valamiben. Ahhoz, hogy a megkülönböztető képességünk és a bölcsességünk fejlődjön, ez az út inkább viszonyítási alapokat, követendő irányelveket ad. Megtanítja, hogyan létezzünk.
Fizikai gyakorlásunk kereteiben gondolkodva a HaTha jógának is vannak irányelvei, de többnyire a nyolcfokú, vagyis Ashtanga jóga rendszerében fejezzük ki ezeket. Az ashtanga jóga célja az Önvalót megkülönböztetni a nem Önvalótól, és elérni a végső felszabadulást vagy megvilágosodást. Az ashtanga jóga három síkon jelent gyakorlati képzést: a testi síkon, a mentális síkon és a spirituális síkon. Ezen az ösvényen a filozófia és a gyakorlat elkülöníthetetlenül összetartozik.
Jó tudni! Ez nem azonos Pattabhi Jois ashtanga vinyasa rendszerével, de megegyezik a Rádzsa(királyi) jógaként emlegetett rendszerrel. Királyi útnak a gyakorlás nagyszerű és fenséges módja miatt hívják.
A rádzsa jóga nyolcrétű ösvénye:
Jámák: etikai irányelvek
Ahimsa (ahimszá): nem ártás
Satja (szatjá): igazmondás vagy igazságosság
Asteja (asztéja): lopástól való tartózkodás
Brahmacarja (bramacsárja): mértékletesség
Aparigraha (aparigraha): birtoklásvágytól való tartózkodás
Nijáma elvek: mindennapi végzendő tevékenységek, elvekben kifejezve
Sauca (szaucsa): tisztaság
Samtosa (szamtósa): megelégedettség
Tapas (tapasz): szó szerint vezeklés, tapasztalás, vagyis akaraterő és önfegyelem által: érzékek uralása, komfortzóna elhagyása
Svadjaja (szvadjája): önképzés elve: a szent iratok tanulmányozása
Isvara pranidhána (Isvar pranidán): az Istennek való önátadás, Istenre való emlékezés