A jóga pillanatról pillanatra előkészíti a terepet a testtudat elengedéséhez. Miért?
Ha jobban belegondolsz, folyton a tested és vágyaid ugráltatnak. Olyan egyszerű dolgok, mint az evés, ivás is, ürítés is. Ha többre, finomabbra vágysz. Több pénzre, hogy jobban élvezhesd az életet, szebb cipőre, nagyobb házra, vagy netán egyikre sem, akkor elismerésre stb. Vágyaink nélkül valószínűleg a sarokban ülnénk, mint egy darab fa. A jóga ezt életéhségnek hívja. Nem rossz, és nem jó, de számolni kell vele, mert bárhogy is, cselekvésre vagy kényszerítve, ami visszahatásokkal jár. Ezeket a következményeket általában sorsként emlegetjük, és néha nem illik bele az elképzeléseinkbe.
Ha hagysz egy perc csendet magadnak, és megfigyeled, milyen elképzelések társulnak vágyaidhoz, rájöhetsz, hogy lehet, mást gondoltál korábban, mint most. Azt a hatást érted el, amit szerettél volna, pótcselekvés volt-e, vagy sem? Elképzeléseid, vágyaid nem fogynak el, de kezd gyanús lenni a vágyak eredete és hatalma.
Ha figyeled a feltörő képeket, érzéseket is, mielőtt valamire reagálnál, mennyire vagy tudatos, vagy sem, mi befolyásol a reakcióidban, tetteidben, legyen szó félelmekről, berögződésekről, bármiről, sokat tanulhatsz tudatalattid erejéről. Megijeszt a nagy fekete kutya, pedig sose találkoztál azelőtt nagy fekete kutyával, vagy nem is emlékszel mikor könyveltél el valamit magadról…
A jóga filozófiája megtanít a a tudat összetevőire és működésére, a sorsalakítás elméletére, de rajtad áll, mit kezdesz ezekkel. Hagyod, hogy altudatból reagáló elméd szabadon kószáljon, vágyai szerint rángasson, vagy a lélek irányítása alá vonod, tudatossá teszed és a lelked szerint adsz „hasznos” feladatot neki?
Egy átlagember még egy szimpatikus gondolatsort, tanulnivalót vagy imát sem tud egy-két jól sikerült alkalmon kívül elismételni többször magának anélkül, hogy ne izegne, mozogna, ne szembesülne érzelmi hullámzásával közben, vagy ne azon töprengene, milyen elintézni- és megoldanivalója akadna még. Pláne, ha a semmire kéne gondolnia közben…
Legtöbbünknek ezért jólesik az alapoknál kezdeni.
A HaTha jóga ezért a kezdi a testtel, és fejezi be „test nélkül” a gyakorlást, hiszen közben:
– kifárasztod az elmédet az ászanák helyes felvételével, a kitartással, a légzésfigyeléssel,
– átveszed a légzésed irányítását, ami pedig összekötő kapocsként működik elméd és fizikai tested között,
– a relaxációban átéled, hogy ha meg tudod figyelni a tested, akkor valószínűleg nem csak a tested vagy,
– az érzelmi blokkok kioldódnak, melyeket a tested tárol feldolgozás és okulás helyett.
Itt kezdődik a valódi önismeret, hiszen a jógában sem lebegni kell az élet felett, épp ellenkezőleg. Egyre többet tudhatsz meg magadról, és ha nem tudatod kényszerpályáján mozogsz, egyre több valódi választásod lesz, amihez gyakorlásod kitartást és hitet is ad.
A meditáció a koncentrációból születik, a koncentráció pedig azt jelenti, mennyi ideig tudod figyelmedet egy dologra összpontosítani, anélkül, hogy bármi más beférkőzne az elmédbe,
– ha pedig valóban meditálsz, akkor problémáidat más szinten kezeled,
– az út legvégén pedig minden forrás szerint nem más vár Rád a Lelked, az Önvaló megismerése.