Két nagyon klasszikus családfelállítással, és egy rendszerállítással zártuk az évet szombaton. Egyik állításunkban parentifikáció (szülősítés) volt a téma, hogyan teheti le a legidősebb testvér a szülők hiányos viselkedése okozta terheket.
Másik Állítónk örökös bizonytalanságának okát kereste. Egy elakadt, az egész családot érintő, de leginkább az édesanyját megviselő gyászt kellett feldolgoznunk, hogy az Anya elérhetőbbé váljék az èlők számára.
A fejemben Hellinger szavai kísérték az állításunkat, melyek a helyzethez igazítva, itt is érvényesek:
“Eszményítés gyász helyett
Amikor egy gyermek korán meghal, gyakran a család figyelmének középpontjába kerül. Mindenki csak és kizárólag rá összpontosít, és a család ezért szinte megbénul. Az ilyen eszményítés meggátolja a gyászt.”
“Megfelelő és alázatos gyász
Van olyan gyász, amely elbizakodott. Elbizakodott például a hosszú gyász, ami a görcsös megtartani akarás jele. A teljes gyász ezzel szemben nagyon fáj ugyan, de lehetővé teszi az elszakadást, és megnyitja az utat az új előtt. Ez az alázatos gyász.”
Hellinger gondolatok forrása: A forrás nem kérdi merre visz az útja